Freddie: „Emberként ugyan az maradtam”

Egy tehetségkutatóban tűnt fel először, és elég hamar kiderült róla, hogy sok dolga van a zene világában. Karcos hangjával, megnyerő személyiségével, sokatmondó dalaival viszonylag hamar sikerült az élvonalba törnie, ehhez hozzátett az is, hogy ő képviselte Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol dala, a Pioneer nagyon jó kritikákat kapott. Ő ugyan olyannak tartja magát, mint a hírnév előtt, csak éppen a hétvégéi sűrűbbek mostanság. Fehérvári Gábor Alfréd, művésznevén Freddie az Őszi Sokadalomban adott koncertje után mesélt nekünk.




Hogy érzed, mi a különbség a tehetségkutató előtti éned és az azt követő éned között?
Hatalmas különbség van. Mielőtt elindultam volna ebben a tehetségkutatóban, nem igazán foglalkoztam komolyan a zenével, kereskedelmi főiskolára jártam, aztán pedig elkezdtem dolgozni. A zenét nagyon-nagyon szeretem, de azt soha nem gondoltam volna, hogy ebből valamikor valami komoly dolog is születhet. Én ugyanolyan vagyok, mint voltam a tehetségkutató előtt, de az életvitelem teljes mértékben megváltozott. Addig a hétvége volt szabad, most a hétköznapok szabadabbak, de nagyon sokszor ezt is kitölti a hétvégére való felkészülés. Emberként olyan vagyok, mint előtte.

Mennyire határozta meg a karriered a Dal?
Nagyon fontos szerepet játszott benne, sőt fogalmazhatok úgy, hogy a széleskörű ismertséget nem is a tehetségkutató adta meg, sokkal inkább a Dal, illetve az a dal, amivel indultunk és sikerült megnyerni. Ez az a dal, amit ha eljövünk Erdélybe is, a közönség ismer és vár, úgyhogy nagyon fontos szerepet játszott, hatalmas tapasztalatot adott, a színpadi rutinba is rengeteget tanított, segített. Összefoglalva, a Dal nemcsak a nyertes dalunkat jutatta el sok-sok emberhez, hanem nekem, mint énekesnek, előadónak adott egy rutint. Hétről-hétre megmutatni magad egy TV műsorban, amit rengeteg ember figyel, komoly nyomást helyez az ember vállára. De azáltal, hogy elkezdi magát ehhez hozzászoktatni, alapvetően könnyebb lesz a közönség előtt is szerepelnie.

Milyen új kihívásaid voltak műsorvezetőként?
A műsorvezetés látszólag annyira nem nehéz. Ha ez felvételről megy, bármennyiszer meg lehet ismételni. De az élő adás varázsát semmi nem tudja modellezni. Amikor ebbe az egészbe belecsöppentem, még nem is tudtam elképzelni, hogy ez mit fog jelenteni. Gyakorlatilag azt a fajta sebességet és dinamizmust, amit az élő adás magával hordoz, azt nem lehet elpróbálni, azt át kell élni, meg kell szokni, hogy irtózatosan gyorsan pörögnek az események, hogy pillanatok alatt változhat minden, és arra nagyon okosan, de mégis természetes módon kell reagálni. Ezt nem lehet megtanulni, erre valaki vagy képes vagy sem. Rengeteg rutin kell hozzá, rengeteg élő adás kell amin keresztül el lehet jutni oda, hogy valakire azt tudják mondani, hogy profi műsorvezető. Mint például Gundel Takács Gábor, akinek már annyi tapasztalata van, hogy bármi történhet élő adásban, már nem fogja meglepni.

Győrben érzed magad otthon, vagy Budapesten?
Mindig is Győr lesz az otthonom, mindig oda megyek haza és ez így is marad. Tény az, hogy Budapesten élek, ott van gyakorlatilag a másik otthonom, ott van a „székhely”.

Lehet az Eurovízión olyan kapcsolatokat kötni, amelyekkel később az ember próbálkozhat a nemzetközi piacon?
Soha nem tartoztam azon emberek köze, akik mindenáron nyomulnak, hogy egy méterrel előbb jussanak. Szeretem megvárni, amíg a dolgok saját maguknak csinálják meg a helyet. Egy Euróvíziós dalfesztivál mindenképpen olyan olvasztótégelye a zeneipar egy ágazatának, ahol nagyok sokféle emberrel lehet találkozni, legyen az dalszövegíró, zenei producer. Akár kötődhetnek ilyen jellegű kapcsolatok, de én nem azért mentem oda, hogy ott gyorsan megismerkedjek olyan emberekkel, akik aztán mindent megígérnek nekem. A nemzetközi karrier nem is érdekel addig, amíg nem tudok otthon maradandót alkotni. Mi a hazai karrierem építjük. .

Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?
Éppen jövő héten fogjuk leforgatni a videóklipet a legújabb dalunkhoz, amelyet aztán kiküldünk az erdélyi rádiókhoz is, és reméljük, hogy szeretettel fogják fogadni. Nagy reményeket fűzünk hozzá, mert igazán az én arcomat mutatja ez a dal, kicsit visszakanyarodtunk a Csodák modern és trendi hangzásvilágától a blues-hoz, a kicsikét rockos világhoz, amit én igazán szeretek.



Megjelent: 2018. szeptember 10. - oszisokadalom.ro / Gajdó Szende



Kapcsolódó oldalak:
Képek a koncertről
A Dal 2016 - Pioneer
A Dal 2018 - műsorvezető
Ridikül: Ahol a szívem, ott az otthonom


LAP TETEJE